Amikor az ember új családi házba költözik, akkor valahogy rengeteg olyan tárgy előjön a szekrényből, amit már rég el is felejtett, hogy valaha használt, vagy számos olyan emlék jön elő, ami nosztalgiázást kezd és bizony hosszú napokra is be tudja akár szippantani az embert és az egész családot. Nálunk legalábbis így alakult a kidobozolás az új házban.

Találtunk ugyanis régi kazettákat, amiken még a mi, vagyis hát ugye a gyerekeink számára a szülők nagy eseményei, mint szalagavató és társai voltak felvéve, és hát találtunk hozzá egy lejátszót is, de nem igazán tudtuk beüzemelni. Kellett hozzá egy hdmi rca átalakító, amit engem ne kérdezzen senki, hogy micsoda, vagy hogy mire kell, a férjem tudja, de hát nyilván én lettem elküldve boltba, hogy vegyem meg.

Hát mivel fogalmam sem volt arról sem, hogy hogy néz ki, ezért rákerestem a neten, és rájöttem, hogy minek mennék én boltba, mikor a Leakcióztuk oldalán például kapható, egyszerű rendeléssel, rendkívül gyors kiszállítással, utánajárás nélkül és nagyon jó áron. Rendeltem is egyet, és rekord gyorsasággal meg is érkezett, mire a férjem meg is kérdezte, hogy hol találtam végül, mert neki persze csak ötletei voltak, hogy hol lehetne kapni. Amikor elmondtam neki, hogy a netről rendeltem, rögtön rávágta, hogy hát persze, miért is nem jutott eszébe, akár ő is megkereshette volna. Hát ugye a nő ilyenkor mit mond, akár igen. Bár én ilyenkor inkább próbálom azt az oldalt nézni, hogy valamit megint sikerült megoldanom és egy dologgal megint okosabb lettem. A kazettákat azóta pedig már vagy hatszor megnéztük, mert tényleg hihetetlen jó nosztalgia.

A gyerekek gyorsan felnőnek, de a fejük lágya valahogy sose akar benőni, legalábbis az ember szülőként biztosan nagyon sokáig így érzi. Én legalábbis így vagyok ezzel. A lányom persze ezt úgy fordítja le, hogy nem bízom bene, és nem hiszem el hogy tud magára vigyázni pedig hát csak nehéz elfogadni és felfogni hogy felnőnek és már nincs olyan szinten szükségük ránk mint azelőtt. Ezt bizonyítja az is, hogy már nem nekem kell erősködnöm, hogy az ipad készülékére kell egy tokot venni, mert a régi már szétment és nem igazán látja el a funkcióját, hanem ő maga kér meg rá, hogy segítsek neki rendelni egyet.

Régen ugyanis az is mindegy volt hogy milyen veszek, most pedig a pontos típusát is megmondja, sőt, megmutatja melyik az az ipad tok amit meg szeretne rendelni és nekem csak a fizetést kell intézni. Egyre önállóbb és egyre ügyesebb, na és persze egyre felelősségteljesebben gondolkodik a dolgokról. Hihetetlen ez számomra és egy kicsit nehezen is bírom megemészteni.

Olyan gyorsan felnőnek és olyan hihetetlen hogy ilyen változásokon mennek keresztül akár egy év alatt is. Mondjuk ebben az új tok rendelésben nyilván az is benne lehet, hogy az egyik nagyon jó barátnőjének a készüléke nemrég összetört mert nem volt rajta tok és leejtette, gondolom ő nem szeretne így járni, vagyis tanult a másik hibájából. Ez azonban régebben szintén nem volt rá jellemző. Inkább vitába szállt bárkivel, de amíg vele nem esett meg a baj nem nagyon tanult senki más történetéből. Akárhogy ragozom tehát, a lányom kérése azt mutatja, hogy egyre inkább felnőttként kell rá tekintetnem és egyre nagyobb teret engednem neki, ami azért nem mondhatom hogy ne esne kicsit nehezemre.

Az én nagypapám világ életemben a példaképem volt. Imádja a természetet és a kertet. Gyereként én szinte mindent tőle tanultam, amit a földművelésről vagy a virágokról, a kertről, üvegházról tudok. Számtalan hétvégén együtt bújtuk a kertet, mert hát akkor még volt rá időm. Ma már sajnos nem igazán jut erre elég idő és energia. Sajnálom is ezt nagyon. De ő továbbra is ugyanolyan lelkes és szeretetteljes a kerttel kapcsolatosan, mint azelőtt. Szinte semmit sem változott, csak annyit, hogy már jóval gyengébb. Gyorsabban elfárad, nem bírja annyira a munkát. Féltem is őt.

Egyrészt attól, hogy nehogy valami baja legyen fizikálisan, másrészt pedig attól, hogy ha nem tudja már úgy művelni a kertet lelkileg nehogy nagyon megérintse és abba betegedjen bele. Éppen ezért ki is találtuk az öcsémmel, hogy meglepjük a nagypapát, keresünk neki egy szép kis segítséget egy eladó kistraktor személyében. A nagymamámnak el akartuk árulni, de már több mint a fél életüket eltöltötték együtt, és biztosak vagyunk benne, hogy nem tudná magában tartani, ezért neki is meglepetés lesz.

Persze a választás nem volt könnyű, de van egy hatalmas segítségünk az Odisys személyében, ahol nem csak hihetetlen jó szakemberek vannak, hatalmas tudással, de nagyon segítőkészek, lelkesek és jó emberek is, akikkel kifejezetten jó ilyen projekteken együtt dolgozni. Tényleg mindenben a segítségünkre vannak, még az átadásban is együtt ötleteltünk, így egy hatalmas közös projekt lett a nagypapa meglepetése.

A jövő héten már minden készen lesz, mindenki jelen tud lenni, és meg is ejtjük az átadást. Már alig várom, hogy lássam papám arcát, ahogy rájön, hogy minden mehet a régiben, csak sokkal rövidebb idő alatt és sokkal kevesebb energiával. Abban biztos vagyok hogy nagyon fog neki örülni, és abban is, hogy továbbra is kapjuk a legfrissebb és legegészségesebb zöldségeket az udvarról. Nagyon szeretem őket. Számunkra az ő boldogságuk mindent megér.