A gyerekek gyorsan felnőnek, de a fejük lágya valahogy sose akar benőni, legalábbis az ember szülőként biztosan nagyon sokáig így érzi. Én legalábbis így vagyok ezzel. A lányom persze ezt úgy fordítja le, hogy nem bízom bene, és nem hiszem el hogy tud magára vigyázni pedig hát csak nehéz elfogadni és felfogni hogy felnőnek és már nincs olyan szinten szükségük ránk mint azelőtt. Ezt bizonyítja az is, hogy már nem nekem kell erősködnöm, hogy az ipad készülékére kell egy tokot venni, mert a régi már szétment és nem igazán látja el a funkcióját, hanem ő maga kér meg rá, hogy segítsek neki rendelni egyet.

Régen ugyanis az is mindegy volt hogy milyen veszek, most pedig a pontos típusát is megmondja, sőt, megmutatja melyik az az ipad tok amit meg szeretne rendelni és nekem csak a fizetést kell intézni. Egyre önállóbb és egyre ügyesebb, na és persze egyre felelősségteljesebben gondolkodik a dolgokról. Hihetetlen ez számomra és egy kicsit nehezen is bírom megemészteni.

Olyan gyorsan felnőnek és olyan hihetetlen hogy ilyen változásokon mennek keresztül akár egy év alatt is. Mondjuk ebben az új tok rendelésben nyilván az is benne lehet, hogy az egyik nagyon jó barátnőjének a készüléke nemrég összetört mert nem volt rajta tok és leejtette, gondolom ő nem szeretne így járni, vagyis tanult a másik hibájából. Ez azonban régebben szintén nem volt rá jellemző. Inkább vitába szállt bárkivel, de amíg vele nem esett meg a baj nem nagyon tanult senki más történetéből. Akárhogy ragozom tehát, a lányom kérése azt mutatja, hogy egyre inkább felnőttként kell rá tekintetnem és egyre nagyobb teret engednem neki, ami azért nem mondhatom hogy ne esne kicsit nehezemre.