A legrégibb partnerem

Én már a vállalkozásom kialakításakor, sőt, még az előtt, annak tervezgetése idején rájöttem arra, hogy szükségem van segítségre, mégpedig nem is akármilyenre, mert nem egy egyszemélyes vállalkozást terveztem kialakítani, hanem egy közel húsz fős vállalat kialakítását és vezetését vettem a fejembe. Persze, az ember ilyenkor tudja, hogy mekkora fába vágja a fejszéjét, de nem fél ettől, sőt izgalommal és motivációval tölti el, azt gondolom máshogy nem is szabad belevágni. Tudtam jól, hogy számtalan akadály lesz majd ami az utamba kerül, nagyon sok holtpontra számítottam, ahol az ember, ha nem erős, elmegy a kedve, nem folytatja és abbahagyja az egészet, elbukik. Én nem akartam ilyen lenni, viszont önbizalomban annyira nem jeleskedem, ezért nagyon fel is készítettem magamat mindenféle ilyen és hasonló dolgokra mentálisan és lelkileg egyaránt.

Én azzal kívántam védekezni, hogy nagyon sok szakami partnercéget vettem magam mellé, akiknek szakmai tapasztalatában biztos voltam, és tudtam, hogy megfelelő segítséget nyújtanak majd számomra a vonatkozó területeken. Így kerültem kapcsolatba például már az elején, a munkaerő toborzás miatt a kogwheel csapatával, és megmondom őszintén, hogy ma már csak ők maradtak meg abból a legelső brigádból, akikkel a tevékenységet kezdtem. Szinte minden kapcsolatom azóta megújult, mert vagy megszüntették a piacon a tevékenységüket, vagy én nem voltam a munkával maradéktalan elégedett – sokan ugyanis sajnos nem a fejlődés hanem a hanyatlás útjára léptek. Számtalan esetben halogattam a döntést, de végül meg kellett hoznom, és új partner után kellett néznem.

A Kogwheel azonban egy annyira sokrétű és színes csapat, hatalmas szakmai tapasztalattal, számos fejlődést mutató iránnyal, a legújabb technikákkal, jó kommunikációs képességgel, lelkiismeretes és nagyon lelkes munkával, hogy azt gondolom, még nagyon sokáig fogunk kapcsolatban állni egymással a jövőben is. Örülök, hogy ők lépést tudtak tartani, és folyamatosan meg tudnak újulni, fejlődni, mert nagyon szeretek velük együtt dolgozni. Mindenkinek csak ajánlani tudom őket.

Van egy kis csapat

Az ember közel az ötvenhez már azt gondolja, hogy túl sok újdonság nem fog vele szembe jönni, én mégis egész életemben ennek a mondatnak a levét ittam. Inkább részleteiben bele sem megyek, hogy miket kellett a nulláról megtanulnom például akkor, amikor kijelentettem, hogy nekem már nem tudnak újat mutatni, vagy hogy milyen nehéz helyzetekbe tudott állítani a saját életem akkor, amikor kijelentettem, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Megmutatta, hogy mindig van lejjebb. Most pedig egy teljesen más mondatomra cáfolt rá az életem.

Én teljesen meg voltam ugyanis győződve arról, hogy a használt telefonok piaca, mondjuk az apple adás vétel piaca sosem egyenes és sosem korrekt. Én mindig minden ilyen helyzetben rettenetesen gyanakvó voltam, most már talán kevésbé vagyok az, mert találtam egy csapatot, akik teljesen rácáfoltak erre. Apple termékek felvásárlását hirdetik ugyanis és én bevittem nekik a régi telefonomat, ugyanis sokkal könnyebb rajtuk keresztül eladni, mintha én akarnám saját magam értékesíteni, főleg úgy, hogy a főgomb nem igazán működik jól. Be is vittem és el is mondtam nekik, meg voltam róla győződve, hogy kamu szöveggel fogják valakinek értékesítésre ajánlani, mint ahogyan azt tízből kilenc helyen eddig láttam, ők azonban rácáfoltak erre.

Az történt ugyanis, hogy a szervízükben fogták és totál kicserélték a gombot, magyarul felújították a telefont, mert hát az a főgomb nélkül tényleg nem annyira használható, és teljesen korrekt áron kínálták az új gazdájának, aki egyébként pont előttem vette meg és ennyire csillogó szemű és boldog gyereket én talán még életemben nem láttam, úgyhogy azt is tudhatom, hogy a legjobb helyre került a régi telefonom. Én már csak ezzel a csapattal üzletelek. Nem megyek sehova máshova.

A munkatársamnak ajándékul

Az ember egy munkahelyen tölti el a fél életét. Vagy még többet, igazság szerint ez nézőpont kérdése. Én is így vagyok ezzel, mert rengeteget dolgozom, próbálok karriert kiépíteni és egyre feljebb jutni azon a bizonyos létrán, és hát ez sosem könnyű. Azt gondolom egy férfi azonban nem is tehet mást ahhoz, hogy közel negyven éves korára olyan egzisztenciális életet tudjon biztosítani maga és családja számára, mint amit én megálmodtam. Nem könnyű feladat ez, azt aláírom. Nagyon sok minden kimarad így az ember életéből, de mindennek ára van.

Én olyan szempontból nagyon szerencsés helyzetben vagyok azonban, hogy nagyon szeretem a munkámat, szeretem amit csinálok, és azt is nagyon csípem akikkel csinálom. Egy kis család vagyunk a munkatársaimmal, és igazság szerint egyetlen olyan embert sem tudok mondani, akivel ne jönnék ki vagy akit ne szeretnék. Persze vannak szorosabb kapcsolatok is, akikkel nap, mint nap vicces szituációk és nevetések zajlanak, őket kvázi már barátaimnak is tekintem.

Egy ilyen munkatársam például nem olyan régen kapott tőlem egy ajándékot, egy macbook pro tok keretében, mert egyszerűen annyira szerencsétlen ez a fiú, hogy állandóan sérülést okozott a saját gépének. Hozzáütötte a falhoz, leejtette, már nem bírtam tovább nézni, és az egyik reggel csak odatettem a kis ajándékot – persze egy vicces szöveggel – az íróasztalára. Mondanom sem kell, hogy egyrészt nagyon meghatódott rajta, másrészt viszont hatalmas nevetés tört ki a szobában a kollégákkal, nagyon jót nevettünk ugyanis a folyamatos ügyetlenségén. Ha valahogy, akkor ilyen közegben azt hiszem sikerülni fog megvalósítani a karrier célomat. Azóta pedig ilyen vicces ajándékok tömkelege látott napvilágot az irodában.