A minap beszélgettem az egyik idős szomszéd bácsival. Olyan 85-90 év körülinek saccolom. Nagyon szeretek vele beszélgetni, mert mindig egy kis betekintést nyerhetek, hogy régen milyenek voltak az emberek, milyen volt a környezet.

Azért is szeretek ezzel a bácsival beszélgetni, mert bár látom, hogy az idő vasfoga és a háború, az éhezés viszontagságai nyomot hagytak rajta, azért a fiatalos mentalitása, jókedve nem hagyta cserben, mindig járnak a feleségével kirándulni. Mivel lassan közeledik a születésnapja, így megkérdeztem tőle, mit szeretne kapni ajándékba?

Azt válaszolta, hogy neki igazából nem számít, az is megfelelő, ha csak átmegyek koccintani. Mivel egy multinál dolgozom, így mindig kapunk a jól elvégzett munkánkért elismerést. Most ez egy Apple watch okosóra volt.

Mivel én nem vagyok híve ezeknek a kütyüknek, viszont eszembe jutott világjáró szomszédom, így gondoltam, meglepem vele. Elmondtam, hogy ezt tekintse ne csak ajándéknak, hanem hálának is a sok szép történetért, amit elmesélt a háborúról, a feleségével való megismerkedésükről.

Először ámult bámult, mi is ez a ketyere, elmondtam neki, hogy mire való, mit tud, így már biztonságosabban tudnak a hegyekben kirándulni. Nagyon örült neki, azt mondta, látott már ilyet az unokáján, de sosem értette, mire való. Már tudja.