A nagymamám igen különös szerepet játszik az életemben, mert amikor gyerek voltam, és anyukáméknak dolgozni kellett, sokszor persze hétvégén is, rengeteget vigyázott rám. Hihetetlen sok mindent megtanított nekem, és tudom, hogy sokkal jobb ember lettem általa. Rengeteget mesélt az életéről, példákat hozott régi történetekre és sztorikra, hogy mit miért nem ajánl nekem és hogy nagyon vigyáznom kell magamra, mert egy idő után már a szülők erre képtelenek és nem is a feladatuk, úgyhogy egy bizonyos életkor után már csak magára vethet az ember ha nagy butaságot csinál. Azt hiszem, hogy nagyon jól jött ez akkor nekem, mert hihetetlen sokat hozzátett ahhoz, hogy én egy felelősségteljes fiatal felnőtt legyek.

Most pedig már teljes értékű felnőttként is a füleimben csengenek néha ezek a szavai, mert bizony most már az ember maga alakítja az életét, és bár elmondta, hogy vigyázni már olyan szinten mint gyerekként nem fog tudni rám senki, de segítség mindig lesz. Tőle, az édesanyámtól, apámtól és a páromtól. És balgaság ezekkel nem élni. Persze ezt most már én is mondom neki, hiszen hetvennyolc éves és nagyon sokszor aggódunk, hogy nem kér segítséget vagy nem mond dolgokat. A minap például elmondta, hogy ő már akárhogy fűt vagy melegít a lakásban, csak takaróban érzi jól magát, mert fázik a háta, de nem igazán van olyan takarója, ami erre alkalmas lenne. Nekem sem kellett több, pont láttam egy nagyon szuper pihe, puha szőrme utánzat takarót a https://leakcioztuk.hu/ oldalon. Meg is rendeltem, és másnap már vittem is neki. Hihetetlen mód örültünk mind a ketten. Ő azért, mert támaszkodhat valakire és megleptem egy ilyen szuper takaróval ami tényleg nagyon tetszett neki, én pedig azért, mert gondoskodhattam róla és egy kicsit talán visszaadhattam neki abból, amit annakidején én kaptam tőle gyerekként.