Az én nagypapám világ életemben a példaképem volt. Imádja a természetet és a kertet. Gyereként én szinte mindent tőle tanultam, amit a földművelésről vagy a virágokról, a kertről, üvegházról tudok. Számtalan hétvégén együtt bújtuk a kertet, mert hát akkor még volt rá időm. Ma már sajnos nem igazán jut erre elég idő és energia. Sajnálom is ezt nagyon. De ő továbbra is ugyanolyan lelkes és szeretetteljes a kerttel kapcsolatosan, mint azelőtt. Szinte semmit sem változott, csak annyit, hogy már jóval gyengébb. Gyorsabban elfárad, nem bírja annyira a munkát. Féltem is őt.

Egyrészt attól, hogy nehogy valami baja legyen fizikálisan, másrészt pedig attól, hogy ha nem tudja már úgy művelni a kertet lelkileg nehogy nagyon megérintse és abba betegedjen bele. Éppen ezért ki is találtuk az öcsémmel, hogy meglepjük a nagypapát, keresünk neki egy szép kis segítséget egy eladó kistraktor személyében. A nagymamámnak el akartuk árulni, de már több mint a fél életüket eltöltötték együtt, és biztosak vagyunk benne, hogy nem tudná magában tartani, ezért neki is meglepetés lesz.

Persze a választás nem volt könnyű, de van egy hatalmas segítségünk az Odisys személyében, ahol nem csak hihetetlen jó szakemberek vannak, hatalmas tudással, de nagyon segítőkészek, lelkesek és jó emberek is, akikkel kifejezetten jó ilyen projekteken együtt dolgozni. Tényleg mindenben a segítségünkre vannak, még az átadásban is együtt ötleteltünk, így egy hatalmas közös projekt lett a nagypapa meglepetése.

A jövő héten már minden készen lesz, mindenki jelen tud lenni, és meg is ejtjük az átadást. Már alig várom, hogy lássam papám arcát, ahogy rájön, hogy minden mehet a régiben, csak sokkal rövidebb idő alatt és sokkal kevesebb energiával. Abban biztos vagyok hogy nagyon fog neki örülni, és abban is, hogy továbbra is kapjuk a legfrissebb és legegészségesebb zöldségeket az udvarról. Nagyon szeretem őket. Számunkra az ő boldogságuk mindent megér.