Az ember egy munkahelyen tölti el a fél életét. Vagy még többet, igazság szerint ez nézőpont kérdése. Én is így vagyok ezzel, mert rengeteget dolgozom, próbálok karriert kiépíteni és egyre feljebb jutni azon a bizonyos létrán, és hát ez sosem könnyű. Azt gondolom egy férfi azonban nem is tehet mást ahhoz, hogy közel negyven éves korára olyan egzisztenciális életet tudjon biztosítani maga és családja számára, mint amit én megálmodtam. Nem könnyű feladat ez, azt aláírom. Nagyon sok minden kimarad így az ember életéből, de mindennek ára van.

Én olyan szempontból nagyon szerencsés helyzetben vagyok azonban, hogy nagyon szeretem a munkámat, szeretem amit csinálok, és azt is nagyon csípem akikkel csinálom. Egy kis család vagyunk a munkatársaimmal, és igazság szerint egyetlen olyan embert sem tudok mondani, akivel ne jönnék ki vagy akit ne szeretnék. Persze vannak szorosabb kapcsolatok is, akikkel nap, mint nap vicces szituációk és nevetések zajlanak, őket kvázi már barátaimnak is tekintem.

Egy ilyen munkatársam például nem olyan régen kapott tőlem egy ajándékot, egy macbook pro tok keretében, mert egyszerűen annyira szerencsétlen ez a fiú, hogy állandóan sérülést okozott a saját gépének. Hozzáütötte a falhoz, leejtette, már nem bírtam tovább nézni, és az egyik reggel csak odatettem a kis ajándékot – persze egy vicces szöveggel – az íróasztalára. Mondanom sem kell, hogy egyrészt nagyon meghatódott rajta, másrészt viszont hatalmas nevetés tört ki a szobában a kollégákkal, nagyon jót nevettünk ugyanis a folyamatos ügyetlenségén. Ha valahogy, akkor ilyen közegben azt hiszem sikerülni fog megvalósítani a karrier célomat. Azóta pedig ilyen vicces ajándékok tömkelege látott napvilágot az irodában.